Az egyik barátnőmnek megmutattuk, hogyan is csináljon tumblr-t. A múltkor nálam aludt és megkérdeztem tőle, hogy szokta-e nézegetni az enyémet. Azt mondta, hogy persze, de nagyon meglepődött rajta, mivel nem gondolta volna, hogy engem érdekel a divat és hasonló dolgok. Pedig de. A helyzet az, hogy inkább szeretem és érdekel, mint hogy követem. Van két különféle ízlésem. Az egyik az, amikor meglátok valamit a boltban és tudom, hogy kell nekem. A másik az, amit szeretek másokon, de én nem venném fel. Nem azért, mert nem tetszik annyira, csak egyszerűen nem passzol hozzám. Legalábbis még nem. Valamiért mindig gátlásos voltam azzal kapcsolatban, hogy miket veszek fel, ugyanis messze nincs tökéletes alakom. Viszont próbálom korrigálni, amit csak lehet. Mindig bennem van, hogy ez szép, de majd ha vékony leszek. Vagy majd ha idősebb leszek. Ugyanis van egy csomó dolog, ami tetszik, de nem érzem elég érettnek magam hozzá. Például a koktélruhák és a magassarkú cipők. Nem igazán járok olyan helyekre, ahova hasznosítani tudnám őket. Nem vagyok az a tipikus party-lány. Sőt. Persze vannak szép ruháim, ha esküvőre megyek, vagy egy elegánsabb helyre, esetleg színházba.

Hogy én milyen ruhákat hordok? A helyes válasz: kényelmeseket. Semmi bajom a szoknyákkal, csupán az, hogy nincsenek. Szeretem a farmer-póló összeállításokat. Sőt nem is nagyon tudok elképzelni magamon mást. Szeretem a nagyon nagy pulcsikat. Szeretem a kockás ingeket. Szeretem az egyszínű szandálokat és a converse cipőket. Nem bonyolítom túl a dolgokat.

Már elég régóta tervezek egy hatalmas ruhatáralakítást. De ez nem olyan könnyű. Ha elmegyek vásárolni, kapok az aputól egy huszast  ( ez kb évente kétszer, max háromszor, valami alkalomra ), de manapság már ez semmi. Vannak olcsó dolgok persze, de nem elég arra, hogy nagyobb dolgokat is vegyek. Például egy farmerdzsekit. Azzal már rögtön elmenne 10ezer, és marad annyi, hogy vegyek egy egyszerű pólót és egy pulcsit. Tehát úgy döntöttem, hogy szépen lassan fogom átforgatni az egészet. Ha most megint megyek vásárolni, őszi ruhákat, inkább komolyabb dolgokra fogom költeni a pénzem. Mindenképp meg szeretnék próbálkozni a turkálóba járással. Mikor a nagymamáméknál vagyok sokszor járok, de Kiskunfélegyházán azért nincsenek olyan jó dolgok. Pesten pedig még sosem voltam. Állítólag az anyu már talált jókat, úgyhogy ha megjön a fizetése, elmegyünk.

A ruhabeszerző rendzer nálunk mindig ugyanúgy működött. Évente kb háromszor kapok pénzt. Ősz előtt, tél előtt és tavasszal. Ekkor az aputól kapok pénzt. Ha évközben vásárolni megyek, azt mindig saját tárcából intézem, és általában akkor, amikor valmilyen alkalomra pénzt kapok a rokonoktól. Ezt összegyűjtöm és elmegyek venni egy-két darabot. Amúgy meg, ha barátnőkkel megyünk valahova és van egy kis maradék zsebpénzem. Persze nem panaszkodhatok, mert tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy egyáltalán ennyi ruhám lehet. Remélem senki nem így fogta fel ezt a cikket! :)