...leszek ha nagy leszek. A mai napom iszonyú unalmas volt, ahogyan a többi is, mióta hazajöttünk Németországból. Nagyon nehezen bírom az egyhangúságot. Valami izgalom kell nekem, nem fizika és földrajzóra.
Hja a föciórák nálunk a legunalmasabbak. Az egész óra azzal telik, hogy a tanárnő, aki egyébként egy aranyos kis ősz hógombóc és akit egyébként nagyon szeretünk az órákon kívül, folyamatosan beszél, de teljesen összefüggéstelenül. Szerintem nem találnál senkit, akinek normális jegyzetei lennének ebből a tantárgyból. Dogák előtt általában a könyvet bemagoljuk. Máraki. Szóval összevissza magyaráz, néha monotonan, néha pedig összevissza mutogat és maximalizálja a testbeszédét, átsuhan a terem egyik végéből a másikba, ezzel bemutatva a nyári monszunt. Emellett görcsösen bólogat ( pár éve hagyomány volt minden órán strigulázni, de többen közel kerültek az ínhüvelygyulladáshoz, úgyhogy eme becses szokás nem volt túl hosszúéletű). Amit a gyakorlott földrajzóralátogató kihall a szóáradatából, azok a következő szavak, szókapcsolatok és mondattöredékek: "Nyííl", "Hagyjál ki egy fél sort", "Diktálom a vázlatot", "Hányszor mondjam, hogy ne egyél az órámon", "Gyere ki a táblához és rajzold be, kérlek", "Nagyon egyszerű, csak rajzold már be". A mai óra viszont sorsfordító volt a számomra. Minden akkor kezdődött, mikor a következő mondatok hagyták el a száját: " A hópehely ötszög alakú. Tudósok vizsgálták..." Viccből kijelentettem, hogy hópehelytudós leszek.
Később elmeséltem az apunak, majd aztmondtam neki, hogy most akkor mondjon valamit, hogy mit kéne dolgoznom maajd, mert nekem fogalmam sincs, és nem tudok ebben a témában ötről a hatra jutni. Aztmondta, hogy valami kommunikációt. Megkérdeztem, hogy ez mit takar, ő pedig azt válaszolta, hogy például újságírás, úgyis szeretek írni. Elkezdtem gondolkodni, és rájöttem, hogy szivesen lennék szerkesztő. Persze az egész kávéfőzéssel kezdődik, de tényleg szívesen csinálnám. Nehéz döntés előtt állok. Vagy választom ezt, ami tényleg kihívás, egyáltalán nem unalmas, és megélhetés szempontjából sem utolsó, vagy beteljesítem bohó álmaimat és tényleg hópehelytudós leszek. Mert ugye a hópelyheken van mit vizsgálni. Természetes fraktálok, tudod?

Az igazság az, hogy még akár politikus is lehetek. Tudod mi történt? Én leszek az Iskolai Diák Bizottság elnöke. Legalábbis elég valószínű. Már gyakorolnom kell, a jelenlegi elnök segít engem folyamatosan bevezetni a szakma rejtelmeibe. Ma pölö a fél gyűlést én tartottam (yaay). Nem nagy dolog, de nekem azért jó tapasztalatszerzési lehetőség. Ráadásul kicsit növeli az önbizalmam, mert nem én jelentkeztem, hanem a jelenlegi elnök jelölt engem. Vagyis kért meg engem. Én pedig szívesen vállaltam. (Titkos vágyam ötödik osztály óta).

Na akkor ennyit mára, csak hogy kicsit személyesebbé tegyük végre ezt az alapjáraton személyes jellegű blogot. Persze tudom, hogy nem feltétlen olvassák végig az emberek mások rizsáját. De azért mostantól többet fogok ilyesmiket írni ( végülis gyakorolnom kell ). szép csütörtök estét mindenkinek! Illetve szerda estét. Mert ugye szerda van. Jóéjt!