|
Lassan tizenhetedik éve hallgatok a Viki névre, hétköznapjaimat a Föld bolygón, Budapesten töltöm, a hétvégéimet a Marson kiépített üdülőközpontomban, a hosszabb szünetekre azonban hazautazom királyi palotámba, a Naboo-ra. Tavasz elejétől én vagyok az IskolaiDiákBizottság elnöke, júniusban letettem a középfokú, német nyelvvizsgát, június elején pedig sith mesterré avattak (-lila fénykard). Mindezeket leszámítva egy átlagos tinédzser vagyok, aki kétségbeesetten próbálja megtalálni a saját stílusát, és ehhez segítségül egy blogot vezet, amivel másokat is inspirálni próbál. Teniszezem, fotózgatok és még mindig várom a roxforti baglyot, vagy egy szatírt, hogy elvigyen a Félvér táborba. Ha magadra haragítasz egész veszélyes vagyok, azonnal lefegyverezlek a hirhedt gyilkospillantásommal. Ami a tulajdonságokat illeti: akármin képes vagyok ájulásig pánikolni, valamint titokszivacsként is funkcionálok. Viszonylag sokszor használom a következő kifejezéseket: rawr&fuck this shit Még...
| |
|
Nagyon vágyom már egy szép órára. Egyetlen egy órám van, az pedig egy szilikon too late, ami még csak nem is működik rendesen!
Egy saját Wreck This Journal. Már kinéztem, és rávettem a barátnőmet, hogy rendeljen ő is. Bár előre tudom, hogy az övé jobb lesz, mert baromi ügyes :)
Fujifilm Instax. A polaroid unokája. Már terveztem, hogy veszek egy polaroidot, nem is drága, de nem lehet hozzá filmet kapni, ez pedig kicsi, modern, és van hozzá film, egész tűrhető áron.
Naked paletta. Nem szoktam sminkelni, de csak ezért, mert nincs mivel. Valahogy mindig másra megy el a pénzem. Azonban ebbe a palettába szerelmes vagyok, mióta csak tudok a létezéséről, úgyhogy ez is megrendelésre vár :)
| |
|
|
|
A divat és én.2012.08.31. 13:20, Viki
Az egyik barátnőmnek megmutattuk, hogyan is csináljon tumblr-t. A múltkor nálam aludt és megkérdeztem tőle, hogy szokta-e nézegetni az enyémet. Azt mondta, hogy persze, de nagyon meglepődött rajta, mivel nem gondolta volna, hogy engem érdekel a divat és hasonló dolgok. Pedig de. A helyzet az, hogy inkább szeretem és érdekel, mint hogy követem. Van két különféle ízlésem. Az egyik az, amikor meglátok valamit a boltban és tudom, hogy kell nekem. A másik az, amit szeretek másokon, de én nem venném fel. Nem azért, mert nem tetszik annyira, csak egyszerűen nem passzol hozzám. Legalábbis még nem. Valamiért mindig gátlásos voltam azzal kapcsolatban, hogy miket veszek fel, ugyanis messze nincs tökéletes alakom. Viszont próbálom korrigálni, amit csak lehet. Mindig bennem van, hogy ez szép, de majd ha vékony leszek. Vagy majd ha idősebb leszek. Ugyanis van egy csomó dolog, ami tetszik, de nem érzem elég érettnek magam hozzá. Például a koktélruhák és a magassarkú cipők. Nem igazán járok olyan helyekre, ahova hasznosítani tudnám őket. Nem vagyok az a tipikus party-lány. Sőt. Persze vannak szép ruháim, ha esküvőre megyek, vagy egy elegánsabb helyre, esetleg színházba.
Hogy én milyen ruhákat hordok? A helyes válasz: kényelmeseket. Semmi bajom a szoknyákkal, csupán az, hogy nincsenek. Szeretem a farmer-póló összeállításokat. Sőt nem is nagyon tudok elképzelni magamon mást. Szeretem a nagyon nagy pulcsikat. Szeretem a kockás ingeket. Szeretem az egyszínű szandálokat és a converse cipőket. Nem bonyolítom túl a dolgokat.
Már elég régóta tervezek egy hatalmas ruhatáralakítást. De ez nem olyan könnyű. Ha elmegyek vásárolni, kapok az aputól egy huszast ( ez kb évente kétszer, max háromszor, valami alkalomra ), de manapság már ez semmi. Vannak olcsó dolgok persze, de nem elég arra, hogy nagyobb dolgokat is vegyek. Például egy farmerdzsekit. Azzal már rögtön elmenne 10ezer, és marad annyi, hogy vegyek egy egyszerű pólót és egy pulcsit. Tehát úgy döntöttem, hogy szépen lassan fogom átforgatni az egészet. Ha most megint megyek vásárolni, őszi ruhákat, inkább komolyabb dolgokra fogom költeni a pénzem. Mindenképp meg szeretnék próbálkozni a turkálóba járással. Mikor a nagymamáméknál vagyok sokszor járok, de Kiskunfélegyházán azért nincsenek olyan jó dolgok. Pesten pedig még sosem voltam. Állítólag az anyu már talált jókat, úgyhogy ha megjön a fizetése, elmegyünk.
A ruhabeszerző rendzer nálunk mindig ugyanúgy működött. Évente kb háromszor kapok pénzt. Ősz előtt, tél előtt és tavasszal. Ekkor az aputól kapok pénzt. Ha évközben vásárolni megyek, azt mindig saját tárcából intézem, és általában akkor, amikor valmilyen alkalomra pénzt kapok a rokonoktól. Ezt összegyűjtöm és elmegyek venni egy-két darabot. Amúgy meg, ha barátnőkkel megyünk valahova és van egy kis maradék zsebpénzem. Persze nem panaszkodhatok, mert tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy egyáltalán ennyi ruhám lehet. Remélem senki nem így fogta fel ezt a cikket! :)
| |
|
|
|
Ha bármilyen megjegyzésetek, kérdésetek van, nyugodtan írjatok a chatbe, azt folyamatosan nézem, és reagálok. Ha adatokra, részletekre vagy kíváncsi, a harmadik menüpontot válaszd, ha pedig vissza szeretnél nézni a főoldalra, az elsőt.
Egyéb, személyes jellegű kérdéseket, cikk-ötleteket, véleményeket várok az oldal, kifejezetten erre a célra létrehozott tumblr-ös kérdezz-felelek aloldalára. (kattints a képre)
| |
|
|